2017. január 11., szerda

2017. január 4., szerda

a csönd éve

az az év eltelt
volt jó volt rossz
néha persze a rossz a jó
a jó pedig valójában rossz
a volt pedig
belénk kapaszkodva
éppen most
utazik tovább a jövőbe
a darabkák maguktól kibújnak
szaloncukorpapír csomagolásukból
hegyek közti tóparti séta esőben
aggastyán fenyőtörpék
színterjesztő hengerek
vijjogó körfűrész
teológiai bohóckodások
egy újabb irracionális lakó
súlyos kardok sorakoznak
chad libabőrző hangja
nyakizomláz
világosság a kút mélyén
a túl okos ifjú bizonytalan
vékonyra sikerült semmi
felkérésre megírt első könyvem
megintcsak kiadhatatlan
egy óra levegő nélkül
hallelúja visszhangok
félelembe oltott gyűlölet
messze túl a megérthetőn
a negyvenkettő
nem zene
nem zaj
nem üvöltés
nem hangzavar
kakofónia

legyen csönd
némaság
meghallani önmagunkat
meghallani őt
vagy csak semmit sem hallani
végre

legyen csönd
egy csöndes esztendő
csnds sztnd
nd nd